40+

Emlékszem 20-as éveim vége fele eléggé féltem az öregedéstől. A 30. szülinapom konkrétan az “életem felezőpontjaként” éltem meg.

Akkoriban “mindenem megvolt”, család, ház, stabil munkahely…Volt önbizalmam is, igaz valahol a béka se**e alatt, és volt félelmem…rengeteg. 

Biztosan tudtam, itt a csúcs, innen csak lefelé van. Ennél rosszabb már csak a 40 lehet….

Kicsit több, mint egy hónap múlva leszek 40. Előre tudom ugyan olyan nap lesz, mint az összes többi, mégis valamiben nagyon más.  

Az elmúlt 1 évben valami megváltozott. Az ” életem fele” nemhogy a 30 volt, de még a 40 se lesz. Olyan sok tervem van, olyan sok “átélni valóm”. Az, ami eddig fékezett, most lehetőséggé vált. Az eddigi biztos jövőképem, fix céljaim eltűntek, az eltűnésükkel jött átmeneti félelmem viszont lassan, de stabilan oszlásnak indult. 

Nem tudom mi lesz 10 év múlva, sőt a következő hét is képlékeny még. Nem tudom mit akarok, azt viszont nagyon is tudom, mit NEM! Nem tudom jó irányba megyek-e, de tudom…Most jó!

Nem tökéletes, nem hiba nélküli, de az én Életem.

Lassan-lassan 40+ osan. 🙂 🙂 🙂