Szabadnap lévén szombaton a nyakamba vettem a várost, szétnéztem kicsit. Pár napja letóltöttem egy alkalmazást a telómra, amivel offline is eltalálok a megadott címekre. Gugli barátom segítségével kinéztem pár látnivalót, meg (számlanyitás céljából ) egy nyitva lévő bankot.
Az első körben 50 percre számított utat sikerült olyan bő másfél óra alatt megtenni. Előjött a szokásos ‘óvodás a cukorkaboltban” érzésem és lépten nyomon leálltam fotózni, megszemlélni, informálódni.
Az első, ami nagyon megfog itt, az a rendezettség. Egyforma stílusban épült házak, mégis mindegyik egyedi valamitől. Az épületek elött aprócska kertek, egyik füvesîtve, másik térkövezve.
Az ablakokon sehol nincs függöny, elvétve néhányon kis fóliacsík. Óhatatlanul be- belestem az otthonokba, s ha ezt odabent valaki észrevette széles mosolyjal, integetéssel vette tudomásul, majd rögtön, mintha mi se történt volna folytatta a megkezdett munkáját.
Ugyanez a nyugodság volt érezhetö a főtéren is. Mint egy lassított filmen. Az emberek sétáltak, ha sor volt a boltban közben beszélgettek, rengetegen eszegettek, kávéztak a teraszokon.
Volt gondolatom ugyan, hogy talán mind túristák, de a megpakolt bevásárló szatyrok, az átlagos holland szó nem erre utalt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: